2010. június 19., szombat

Nagy utazás 2010: 6-7-8.nap

Nem, nem vesztem el a nagy világban, csak rajtunk kívülálló okok miatt kicsit megkavarodott a programunk és nem volt nálam a laptopom. Eredetileg szerdán lementünk volna Miamiba szétnézni, aztán csütörtökön Tampában vizividámparkoztunk volna, pénteken délelőtt elmentünk volna Kenedy Űrközpontot nézni. Hát majdnem így sikerült :)

Odáig stimmelt, hogy szerdán elindultunk Miami felé, de nagyjából 2/3 útnál a sofőrünk meggondolta magát és Ő visszafordult. Így Apollóval West Palm Beach repterénél szobroztunk minden cucc nélkül (na jó: egy darab fürdőgatya volt nálunk). Mit tehettünk, béreltünk egy autót (egy tankot :D) - amivel hatalmas szerencsénk volt. Az Avis-nál egy nem túl fehér úr és egy nagyon öreg fehér néni összehozta nekünk az ultra kedvezményes, felupgradelt autót nagyjából a rendes ár (kisebb méretű autónál) közel feléért :) Ennyit már megért :) Így másfél óra autózás után végül megérkeztünk.



És, hogy stílusosak legyünk, még a zene is nekünk szólt:

Ezen a parton sétáltunk mi is :D

2 éppen még fiatalnak mondható srác, mit is csinálhat Miami Beachen: igen, irány a strand és a buli :D Azért, mindenről nem mutathatok fotót ;)
Na jó, egy lightos sörös még belefér:



Este bementünk Miami belvárosába vacsorázni és szétnézni.


Nem kellett sokáig győzködnünk egymást, hogy nekünk itt kell maradnunk még egy napot. Nem is néztünk szét, hanem a South Beachen lévő legmenőbb bulihelyekhez legközelebb eső luxusapartmant ki is béreltük. Az ablakból a Atlanti Óceánt láttuk



Ez pedig a South Beach-i sétány. Ez választotta el az óceánt a várostól.


Csütrötök délelőtt még fürödtünk, napoztunk, jó le is égtünk, meg egy kicsit sétáltunk. Délután könnyes búcsút vettünk Miami Beachtől és elindultunk Tampa irányába. Útközben még benéztünk a Star Islandre, ahol olyan celebeknek van nyaralójuk, mint pl Madonna. A kocsival még megállni sem lehet, nem hogy kiszállni. Minden nyaralónál luxus yachtok parkoltak.



Eszméletlen, hogy mennyire piros még itt is az ég naplementekor.


Közel 5 óra autózás után éjjel 11-re Tampába értünk. És, hogy ne veszítsünk időt összeszedtük a cuccainkat és tovább is indultunk Orlandóba, ami a következő 1 hét főhadiszállása lesz. Itt már voltunk Arival pár éve, szóval egy kicsit jobban otthon érzem már magam, de Miamiba még vissza fogok térni. Ezt sok városnál megfogadtam már és mindig be is tartottam (mint például most Orlando is egy ilyen visszatérés - de ott van még Bangkok, Prága, London és New York is).
Mivel a szállásunkat csak péntek kora délután foglalhattuk el, így elindultunk negyed 3kor az orlandói éjszakába. Nem túl sok szerencsével, mert szinte minden 2kor bezárt és csak az udvarias rendőri válaszokat kaptuk mindenhol: "Sorry Guys, this place is closed". Így hát 3 óra körül nyugovóra tértünk a tank méretű autónkba. Majdnem kényelmesebb volt mint a francia ágy :) Na, jó ez csak vicc volt :)
Reggel 9 kor pedig már az Aquatica nevű vizividámparkban kezdtünk, nehogy elveszítsünk egyetlen napot is. A hely teljesen barátságos, aranyos delfinekkel, viszonylag sok emberrel és nagyon jó kis csúszdákkal :)
Azt is tudni kell rólam, hogy a hullámvasutak mellett, a vizicsuszdákat is imádom :)
Mutatok pár képet a helyről:

ezen hason kell lecsúszni


a hullámmedence szélén - gyanúsan közeledtek a felhők


A rapid folyó bejáratánál








Nagyjából 2 óra körül olyan hirtelen jött a vihar, hogy azonnal ki is tereltek mindenkit a vízből, lezavartak minket a csúszdákról. 20 perc alatt kb 25-30 centi eső esett, a nagyjából sárgabarack méretű esőcseppekből. Törölközőbe csavarva, farmeron keresztül 100 méter futás alatt az alsógatyámból is több deci vizet lehetett kicsavarni. Én még ilyen esőt sosem láttam. Úszott az autóút - és tényleg kb 20 percig esett csak. Persze mire mindenki elment a parkból már megint 35 fok volt és minden felszáradt. Na mindegy, ennyi csúszás is elég volt mára :)
Végre eljuttottunk a szállásunkra. Hatalmas hely, mint egy kisebb falu. Még saját Pizza Hut-ja is van, rengeteg medence, jakuzzi, tenisz-, röplabda-, kosárpálya, saját mozi és saját belső buszjárata, illetve folyamatosan járnak az alkalmazottak mindenfelé golfautókkal és ha valaki gyalogol, akkor összeszedik és elviszik, ahova éppen tart az ember. Csúcs hely ez is :) Majd holnap mutatok képeket, mert a nagy sokkban elfelejtettem fotózni :)

Délután még bementünk a Disney Downtownba. Ezt hívhatjuk belvárosnak, szórakoztató központnak,  Disney központnak, vagy bárminek amitől jó érzése támad az embernek. Nem tudom ki, hogy van vele, illetve volt-e már ilyen érzése, hogy vagy valahol és már attól olyan boldogság érzeted támad, hogy szinte kicsordul a könny a szemedből. Orlandóban én mindig ezt érzem. Ez volt az az egyetlen hely életemben, ahol fizikai fájdalmat éreztem, amikor 4 éve hazamentünk innen és minden egyes pillanatban boldognak éreztem magam amíg itt voltam. Ahogy megálltunk a Downtownban, Apolló leállt telefonálni. Én kicsit tovább mentem és megálltam egy kis tér közepén. Néztem az embereket - csak mosolygó embert lehet látni, teljesen mindegy, hogy turista vagy dolgozó, fehér vagy fekete, kövér vagy sovány - a lényeg, hogy mindenki ugyanazt érzi. Álltam és ismét ugyanaz a jó érzés fogott el engem is. Nem tudtam eldönteni, hogy kiengedjem vagy csak mosolyogjak ezerrel én is. Jött velem szemben egy 18-20 év körüli takarító kislány. Legalább 30 méterről füligérő mosollyal közelített felém. Odaért és ennyit mondott: "Hello, hogy vagy, ugye milyen jó ez a hely? Látom rajtad, hogy tetszik". Csak bólogatni tudtam és hagytam hogy ez a gyönyörű érzés átjárja a lényemet.
Most visszaolvasva az előző pár mondatot, elég nyálas meg buzisra sikeredett, de tudja meg mindenki, hogy ez a hely ezt váltja ki az emberből - a feltétlen boldogságot. Aki tud jöjjön el ide és tapasztalja meg maga is.

Na még gyorsan pár kép aztán rohanok pihenni egy kicsit, hogy holnap újult erővel vessük magunkat az újabb élményekbe:


a gömbalakú Planet Hollywood - a kedvenc éttermem


Kanadánál mutattam a Rainbow Forest éttermet, itt is van olyan, de ez a tesvére - T-REX
Annyira szimpatikusak voltunk a mixernek, hogy egy hatalmas koktélpoharat kaptunk ajándékba


A loch-nessi szörny Lego-ból

Nagyjából ennyi. Még nagyon korán van, de az elmúlt napokban sokat utaztunk és keveset aludtunk. Kicsit be kell pótolni. Mostmár úgy néz ki, hogy minden nap jelentkezem, szóval gyertek és olvassatok :)

Szép napot mindekinek :)

6 megjegyzés:

Christine írta...

Szuper lehet! A tankszerű autórúl nincs fotó? :-))

Janka írta...

Köszi, én is kicsit jobban érzem magam :) Majd igyekszem eljutni Orlandoba, ígérem. Nem éreztem csöpögősnek a szavaidat, mert én is átéltem már ilyet, tudom, miről beszélsz. Vannak helyek, amik ezt váltják ki belőled, és tök jó.

Hajrá!

Tinci írta...

Hű, csúcs egy beszámoló! Szinte éreztem a boldogságot, ahogy olvastam a soraidat, és nem, nem lett nyálas!!!
Köszi,hogy megosztod velünk az élményeidet!

Rucola Designs írta...

Na jó, már aggódtam, hogy a laptopot is elkártyáztátok! :D Pontosan tudom, hogy mit érzel, mert Kuba nagyon közel van oda! Ott éreztem ezt én is, és tényleg mindenki mosolyog, pedig még szegények is mellé. Az eső is ilyen, elképesztő, hogy 5 perc alatt felszárad, mintha sose esett volna. :)

eralilla írta...

Laci! Nagyon bírom a sítlusodat, szeretem ahogyan beszámolsz az élményeidről. Nekem ilyenben még nem volt részem, ezért örülök, hogy olvashatom a soraidat. S a sok kép is nagyon jó.
Köszi, köszi.
S további élménydús napokat!

Secima írta...

Szuper volt ez a beszámolód is. A Will Smith videót is nagyon élveztem. Nagy kedvencem.