Nem, nem 2 "k" a Bük. Ez Vas megye és a gyógyfürdőjéről híres. Remélem senkinek nem mondtam ezzel újat. Hát hosszú volt az út Szegedtől idáig. Reggel indultunk el. Győrbe hazavittük a keresztfiunkat, aki nálunk vendégeskedett az elmúlt 2 hétben. Innen egy rövid látogatást tettünk a leggyorsabb scrappes családjánál, Ányiéknál. Ahhoz képest, hogy először találkoztunk személyesen, úgy fogadtak minket, mintha már legalább századszor találkoztunk volna. Sőt még nagyon finom jéghideg limonádéval, kávéval és Ányi anyósa által sütött almás pitével is kínáltak minket (mmm... nagyon fincsi volt).
És aminek legjobban örültem végre találkoztam sokunk kedvenc Ányi scrap témáival: Somával és Kevével :) Én mondom élőben még huncutabbak mint a képeken :)

És persze készült az elmaradhatatlan találkozós fotó is:

Kaptam egy ajándékot is Ányitól:

Egy s.k.drótfácskát. Már amikor a blogján láttam, akkor nagyon megtetszett, de most hogy már az enyém: egyszerűen imádom. Köszi Ányi :)
Naná, hogy ezekből a képekől is lesz oldal, ha majd hazaérünk.
Tibi (Ányi férje) és Ari fejében felmerült a "Scrapbook áldozatai" csapat létrehozása :D
Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerkedtünk, mert egy nagyon pörgős, szimpatikus családot ismerhettünk meg: "Dis is dö bigining of ö bjutiful frencsip"
Búcsúzáskor még Kevétől kaptam egy búcsú arcnyalást is :) Azt hiszem ezzel ki lettem tüntetve :)
Tőlük már jöttünk Bükbe. Meg is találtuk a szállást. Elég jól néz ki :)
Némi felfrissülés után elmentünk vacsorázni. Mivel imádom a vadhúst, ezért szarvasragut választottam :) Ez is fincsi volt.
Úgy érzem, hogy jól kifáradtam és nem kell ringatni me éjjel :)
További szép hétvégét mindenkinek

Ja, még valami: az illetékeseknek üzenem, hogy köszi az izgulást, nagyon jól esett :)